Az Xperiák letisztult, minimalista vonalai tetszenek a legjobban a tradicionális mobilformák közül. Az Xperia Z5 környékén alakult ki a szögletes forma, ám akkoriban kezdődött a kávamentesítés és a notch divatja, amiből a Sony vagány módon kimaradt. Viszont a képernyő keskenyítésében az élre ugrott.
Ma már úgy érzem: még mindig gyönyörű a 2001: Űrodüsszeia stílusú hasábforma, de a 21:9 arányú és 1644 x 3840 OLED felbontású Xperia 1 IV 6,5 hüvelykes panelje zavaróan keskeny szövegolvasásra, és a 165 x 71 x 8,2 mm-es ház kényelmetlenül hosszúkás a felső részek elérésére.
A Sony filmes részlegét ismerve érthető a majdnem 4K felbontás és a mozis képarány választása, ám nem emlékszem, mikor néztem utoljára ultraszélesvásznú filmet telefonon (talán soha).
Ráadásul, hiába van 120 Hz-es képfrissítés (kivéve pár 60 Hz-en ragadt appot, mint a Térkép vagy a videólejátszó), ha az esetek 95%-ában 1096 x 2560 pixelre skálázva fut a felület (a videólejátszó az egyik kivétel).
Magyarán a jól hangzó 4K 120 Hz-es kombináció lényegében nem érhető el, bár szerintem a 2K felbontás bőven elég. A Galaxy S22+ formája viszont azért tetszik sokkal jobban az unalmasabb sarokíveivel együtt, mert tömzsibb és szélesebb, így egy kézzel könnyebb navigálni és a szélesebb panel miatt kényelmesebb például a Mobilarenát olvasni – ugyanilyen okokból találom zavaróan keskenynek a Z Fold3 külső kijelzőjét.
Azért kezdtem efféle kritikával a 185 grammos, IP65/68 alapon por- és vízálló, Gorilla Glass Victus üvegszendvicsbe foglalt fémvázas csoda tesztjét, mert a forma alapvetően meghatározza a használatot.
Ahogy a papíron vagány LG dizájn gyakran okozott problémát a használat során, úgy a Sony mobilok esetében is lehet külsődleges oka a vásárlói érdektelenségnek.
Már ha az Xperia 1 IV 550 ezer forintos kezdőárát és a csomagolásával kapcsolatos negatívumokat félreteszem egy percre, mert ezek sem éppen vonzóak.
A japán mérnökök a jobbra helyezett, túl kicsi hangerőszabályzóval és a mélyre süllyesztett bekapcsoló/ujjlenyomat-olvasóval sem brillíroznak- határozottan kell benyomni az ujjlenyomat-olvasót a vájatba, és a leolvasás sikeressége elég esetleges a keskeny érzékelőn.
Ám jó értelemben is konok a Sony tervezőgárdája- megvan az előre sugárzó, minőségi sztereó hangszóró, az értesítési LED, a kétségtelenül meggyőző és napfény alatt is kellően fényes panel, valamint a 12 megapixeles kamera notch vagy lyuk nélkül, kellemesen vékony kávákkal.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
