Két év inflációs sokk után a mobiltelefon árak kezdnek normalizálódni. Bár az alsó-középkategória ára 60 ezerről 80-90 ezer forintra emelkedett, és aligha fog visszatérni a korábbi szintre, remélhetőleg a lakossági bevételek növekedése csökkenti az új árhatárok okozta terheket.
Ez azt jelenti, hogy ha jobb kamerával, kijelzővel és adatkommunikációval rendelkező telefont szeretnénk, akkor legalább 120 ezer forintban kell gondolkodni, és még akkor is a korábbi modellek nyújtják a legjobb ár-érték arányt. 100 ezer forint alatt viszont kompromisszumokat kell kötni. Ugyanakkor a TCL és a Xiaomi már bizonyították, hogy van potenciál a megfizethető szegmensekben is, és a Honornak is vannak érdekes megoldásai.
Például az X8b, amely kávamentes FHD AMOLED panellel, 50 megapixeles szelfikamerával, 108 megapixeles hátlapi egységgel és két segédkamerával rendelkezik. A készülék üde zöld hátlappal érkezik, 4G-s hardveréhez 8 GB RAM és 256 GB tárhely tartozik. Ennyiért talán elnézhető a sztereó hangszóró vagy a jack kimenet hiánya, illetve a 90 Hz-es képfrissítés a 120 Hz ellenében. A 4500 mAh-s akkumulátor talán kicsinek tűnik, de a 166 grammos súlyával az X8b könnyebb, mint az apró iPhone 15. A csomagban található 35,2 wattos töltő, az USB-C - USB-A kábel, a tok, a tű és a kijelzőfólia.
A készülék specifikációi és a tartozékok listája előnyös. Bár 161,05 x 74,55 milliméteres méretével és éles széleivel nem könnyű egy kézzel kezelni a képernyőt, 6,78 milliméteres vastagságával a legvékonyabb nem összehajtható mobil, amely mostanában nálam járt. A keresztirányú hátlapi textúra műbőrszerű kivitele jobb tapadást biztosít, mint a fényes műanyag, bár a Motorola Edge 40-nél csúszósabb.
A modern formához kiváló megjelenítés társul: az 1080 x 2412 tűéles képpont és a TÜV Rheinland által igazolt szemkímélés is előnyös. Azonban a kínai márkák elkezdték a fényerőmarketinget, és a 2000, 3000 és 4000 nites fénysűrűségek repkednek a termékoldalakon.
Ezeket az extrém értékeket ritkán sikerül saját műszerrel kimérni, például a Galaxy S24 Ultra 2513 nittel hozza az elvárt maximumot, de az állítólag 2000 nitre képes X8b műszerünk alatt csak 1140 nitig jutott napfény mód kiváltásakor.
Kevesebb elméleti és pontosabb gyakorlati adatokat kérünk, de elvitathatatlan, hogy a fent említett maximum elég napfényben is, lásd az ott készült termékképeket. A panel koromsötétben is megfelelően elsötétedik, mivel a másik véglet is fontos.
A villogáscsökkentést 3240 Hz-es PWM-elsötétítés garantálja, a dinamikus sötétítés pedig tovább csökkenti az esti fényerőt. A színhőmérséklet kérésre a cirkadián ritmushoz igazodik, az e-könyv mód pedig monokróm megjelenítésre vált. A Honor tehát minden helyzetre kínál megoldást.
Az érintésérzékelés és a gesztusvezérlés jó, de a rezgőmotor inkább közepes. A hangerőszabályzó és a bekapcsoló gomb túl vékony lett, ezért határozottabban kell lenyomni őket. Az ujjlenyomat-olvasó a bekapcsoló gombba került, és hatékonyan működik.
A kijelzőkapszula 3D arcazonosítást ígér, de a szelfikamera mellé nem került ilyen szenzorszett, csak LED vaku és fénymérő. A közelségérzékelő hiánya szoftveres megoldást igényel. Értesítő LED nincs, de mindig aktív kijelző van, ami szépen testreszabható.
A monó hangszóró és az USB-C port alulra került, míg a dupla nanoSIM tálca balra, microSD bővítés nélkül. A Honor sikeresen alkotott egy megnyerő küllemű és kijelzőjű telefont 100 ezer forint alatt, amely értékesebbnek tűnik, mint amit az ember fizetett érte. Ugyanakkor vannak hardveres és szoftveres kérdőjelek, amelyekre a következő oldalon keresem a választ.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.