Mobil rajongó

A rádiótelefonok története a második világháborúig nyúlik vissza, amikor a hadsereg rádióhullámokon alapuló telefonos kapcsolatokat kezdett alkalmazni.

A bázisállomások technológiáját 1947-ben dolgozták ki az Amerikai Egyesült Államokban lévő Bell Laboratórium mérnökei. Az első generációs mobiltelefon, amelyet 1945-ben fejlesztettek ki, még nem tekinthető valódi mobiltelefonnak, mivel nem támogatta a beszédcsatorna automatikus átváltását, amikor a felhasználó egyik cellából a másikba lépett. Ezek az eszközök inkább adóvevőként működtek, és mivel nagyok voltak, inkább járművekben használták őket.

Az igazi áttörést 1970-ben Amos Bell, a Bell Labs mérnöke hozta, aki feltalálta a hívásátadást, így lehetővé vált, hogy a telefonhasználó a beszélgetés közben több cellán is áthaladjon anélkül, hogy megszakadna a kapcsolat. Az első valóban használható kézi mobiltelefont Martin Cooper, a Motorola egykori mérnöke találta fel. Cooper 1973. április 3-án végzett el egy első mobilhívást egy Motorola DynaTAC készülékről, amely akkoriban modernnek számított, de még mindig elég nagy volt.

Az 45 éves feltaláló humorral is rendelkezett, amikor is a világ első mobiltelefonjáról egy konkurens telekommunikációs cég igazgatójának telefonját hívta fel, és bejelentette, hogy most egy igazi mobiltelefonról beszél. Bár a készülék már létezett, a mobilhálózatok fejlesztése nélkül csak 1983-ban került kereskedelmi forgalomba. A Motorola DynaTAC 8000x közel egy kilós volt, 23 cm magas, és egy teljes töltéssel csupán 30-35 perc telefonálást tett lehetővé.

Az első automatizált kereskedelmi mobilhálózatot Tokióban indították el 1979. december 3-án, amelyet követett az első országos 1G hálózat. 1981-ben indították el a Nordic Mobile Telephone (NMT) rendszert, amely már nemzetközi roamingra is alkalmas volt.

Ez az analóg rendszer a 450 MHz-es frekvenciát használta. Magyarországon az első mobilhálózat is NMT rendszert alkalmazott, amelyet a Westel Rádiótelefon Kft. indított el 1991. október 15-én. Amerikában az AMPS (Advanced Mobile Phone System) rendszert alakították ki, amely szintén analóg volt, de 800 MHz-es frekvencián működött. Egyes országokban az AMPS utódját, a TACS (Total Access Communication System) rendszert használták, amely 900 MHz-en üzemelt.

Az első generációs hálózatok egyik fő problémája az volt, hogy a különböző hálózatok nem voltak kompatibilisek egymással, és nem rendelkeztek titkosítással, így bármely beszélgetésbe bele lehetett hallgatni a megfelelő eszközzel. A készülékek ekkoriban nagyok voltak és kevesebb funkcióval rendelkeztek, például a beépített telefonkönyv csak bizonyos készülékekben volt megtalálható.

A valódi áttörést a második generációs (2G) hálózatok bevezetése hozta, amely digitális technológiát alkalmazott a jelátvitelre. A digitális rendszerek hatékonyabbak voltak, jobb hangminőséget biztosítottak, és biztonságosabbá váltak. A legelterjedtebb 2G hálózat a GSM (Global System for Mobile Communications) volt, amelyet 1991-ben Finnországban építettek ki, és mára a világ legelterjedtebb digitális rendszere lett.

A GSM vezette be a SIM kártyát, amely azonosítja a felhasználót és tárol néhány adatot. Az 1990-es évek elején a telefonok ára jelentősen csökkent, mivel a készülékek energiafogyasztása és mérete is kisebb lett, és új szolgáltatások, például az SMS és a WAP jelentek meg. Az első SMS-t 1992. december 3-án küldték el Angliában a „Boldog karácsonyt” szöveggel.

A következő fejlődési lépés a csomagkapcsolt adatátviteli szabvány, a GPRS (General Packet Radio Service) bevezetése volt, valamint az MMS (Multimedia Messaging Service) szolgáltatás, amely lehetővé tette multimédiás tartalmak, például képek és hangok küldését. A Westel 2002. április 18-án Magyarországon, és ezzel a világon is elsőként indította el az MMS szolgáltatást, lehetővé téve kétmillió-hétszázötvenezer ügyfelének színes fényképek és hangok küldését.

2003-ban a Hutchison Telecommunications (Hong Kong) elindította harmadik generációs hálózatát, amelyet nagy sebességű adatátvitelre és új multimédiás szolgáltatások, például videótelefonálás, videókonferencia és e-mail használatára terveztek.

2005 nyarától már Magyarországon is elérhetők voltak a 3G szolgáltatások a T-Mobile és a Pannon hálózatában. Eközben a mobiltelefonok robbanásszerű fejlődésen mentek keresztül: a készülékek egyre több funkcióval bővültek, és egyre nagyobb teljesítményeket értek el. Megjelentek az okostelefonok, amelyeknél a billentyűzet helyét az érintőképernyők vették át, és saját mobil operációs rendszert futtatnak.

A 3G-t a 4G, majd az 5G követte, amely lehetővé tette, hogy nagy sebességgel osszunk meg nagyfelbontású videókat, használjuk a geolokációs szolgáltatásokat és a kiterjesztett valóságot. Mi jöhet még? Kétségtelen, hogy a készülékek az utóbbi évtizedekben olyan mértékben fejlődtek, hogy a jövőbeni lehetőségek szinte határtalanok.

A mobiltelefonok nem csupán fontosak, hanem elengedhetetlen személyes tárgyak lettek, amelyek szinte a személyiségünk részévé váltak. Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a fejlett mobiltechnológia miatt egyre nehezebb elválasztani a magánéletet a nyilvánosságtól.

Az egészséges egyensúly megteremtése nem könnyű feladat, de fontos. Ugyanakkor érdemes emlékezni arra is, hogy a mobiltelefonok eredetileg telefonálásra is alkalmas eszközök voltak. A technika fejlődése során a készülékek olyan sok plusz funkciót kaptak, hogy néha már-már elfelejtjük az eredeti céljukat.