Az elmúlt néhány évben a Samsung Galaxy A-szériában a harmincas és az ötvenes modellek egyre közelebb kerültek egymáshoz, mind minőség, mind funkcionalitás terén. Idén azonban eljutottunk arra a pontra, hogy az olcsóbb modell szinte utolérte a drágább változatot hardverben és megjelenésben, így egyértelművé vált a válasz arra, melyiket érdemesebb választani.
Bár az olcsóbb modell nem kínál alumínium keretet, és a főkamerája kisebb érzékelővel rendelkezik (1/1,56" helyett 1/1,96"), a gyors autofókusz és az optikai képstabilizátor továbbra is elérhető benne. Az ultraszéles kamera alacsonyabb, 8 megapixeles felbontású, de a drágább modell 12 megapixeles változata sem nyújt kiemelkedő teljesítményt.
Pozitívum, hogy a SIM-tálca két nanoSIM, vagy egy nanoSIM és egy microSD kártya számára biztosít helyet, emellett a készülék az eSIM technológiát is támogatja. Így nem kell lemondanunk a Dual SIM lehetőségről akkor sem, ha bővíteni szeretnénk a tárhelyet. A műanyag keret bal oldala teljesen üres, a tetején pedig csak egy mikrofon található a SIM-tálca mellett.
A gombok az oldalsó keretre kerültek, ahol kissé kiemelkednek. Ez azonban kevésbé kényelmes, mint a korábbi kialakítás, mivel a keret kidomborodó része megtévesztheti az ujjakat. Ennek ellenére a bekapcsoló- és hangerőszabályzók hibátlanul működnek, csupán nehezebb látatlanban kitapintani őket.
A keret matt műanyag, míg a hátlap fényes üveg, ami vonzza az ujjlenyomatokat és maszatokat. A tengerészkék modell különösen elegáns, bár a kamerák kissé kiemelkednek, ami miatt a telefon billeghet, ha sík felületre helyezzük. Az előlapot Gorilla Glass Victus+ üveg védi, a készülékház pedig IP67-es víz- és porállósági tanúsítvánnyal rendelkezik.
Az alsó részen található az USB-C csatlakozó, amely USB 2.0 szabványú, mellette pedig a médiahangszóró kapott helyet. A beszédhangszóróval együtt a telefon sztereó hangzást kínál. A 3,5 mm-es audio csatlakozó azonban továbbra sem tért vissza.
Első pillantásra szimmetrikusnak tűnik a kijelzőt körülölelő káva, de ha alaposabban megnézzük, az alsó rész kissé vastagabb. Ez nem jelentős hiányosság, bár a piacon akadnak vékonyabb és szimmetrikusabb megoldások (pl. Redmi Note 13 5G vagy Nothing Phone 2). A 6,6 hüvelykes Super AMOLED kijelző 120 Hz-es frissítéssel, 1080 x 2340 pixeles felbontással (390 ppi) és 19,5:9-es képaránnyal rendelkezik.
Emellett Always-On Display funkcióval, optikai ujjlenyomat-olvasóval és 13 megapixeles előlapi kamerával is fel van szerelve, amely 2D-s arcfelismerést is kínál.
A kijelző minősége a Samsungtól megszokott színvonalat hozza, de az A35-ben található panel nem támogatja a HDR-tartalmak megjelenítését, míg az A55 kijelzője HDR10+ tanúsítvánnyal rendelkezik. A Widevine L1-es minősítés viszont mindkét modellben adott, így streaming szolgáltatások tartalmait nagy felbontásban nézhetjük. Az A35 kijelzője lefedi a DCI-P3 és az sRGB színteret, a színek beállítása pedig a Képernyőmód és Szemkímélő mód menüben elérhető.
A panel fényereje erős, közvetlen napfényben is jól látható, míg este a minimális fényerő kifejezetten kellemes, nem bántja a szemet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
