Az Apple a kijelző felső részén kialakult, változó formájú bemélyedést dinamikus szigetnek nevezte el, ami a notch nevű szenzorszigetet jelenti. Ennek oka, hogy a szenzorszigetet nem sikerült megszüntetni, ezért inkább hasznos funkciókkal látták el. Ennek eredményeként a kijelző tetején lévő terület kiemelkedik és új vezérlési és visszajelzési felületet kínál.
Amikor a telefon töltőre van dugva, a bemélyedés mindkét széle kinyúlik, jelezve a töltés megkezdését. A FaceID használatakor pedig lefelé nyúlik, jelezve a sikeres arcfelismerést. Például a zenelejátszó alkalmazás minimalizálódik a bemélyedésre, és egy kis ikonon keresztül látható, hogy éppen zene szól. Rövid érintésre az alkalmazás megnyílik, hosszú érintésre pedig egy kis vezérlőn váltunk zenét. Bár ez a megoldás praktikus és egyedi, személy szerint szeretném, ha a widget rövid érintésre jelenne meg, míg hosszú érintésre az alkalmazás nyílna meg.
Egy másik változás, hogy a szelfikamera most nagyobb fényerejű optikát és autofókuszt kapott, ami pozitív fejlesztés, de számolni kell azzal, hogy az ujjlenyomatok takarítása gyakoribb lehet az új funkciók miatt.
Az Always on Display funkció, amely Androidon már több mint 5 éve elérhető, most bekerült az iPhone 14 Pro (és Pro Max) modellekbe is. Itt azonban nem csak egy-egy visszajelző ikont kapunk, hanem a teljes zárolt képernyőt widgetekkel és értesítésekkel együtt. A fogyasztást a gyártó azzal ellensúlyozza, hogy a 120 Hz-es kijelző ilyenkor 1 Hz-en működik, minimális fényerővel. A telefon érzékeli, ha fejjel lefelé fordítjuk, és ekkor teljesen kikapcsolja a kijelzőt. Bár szokni kell a használatát, jó látni, hogy lezárt képernyővel is teljes pompájában láthatjuk a kijelzőt. Egy kis beállítási lehetőség hiányzik, hogy az ikonok formájában kiemelten értesüljünk az alkalmazásokról, de talán jövőre ez is megvalósul. A kijelzőre egyébként nincs panasz, hiszen a maximum 2000 nit fényerejű, HDR-kompatibilis panel kivételes a piacon.
A dinamikus sziget után a kamerás képességek terén nagy előrelépés történt. Bár a főkamera fényereje enyhén csökkent, a 24 milliméteres optika alatt egy nagyobb méretű és felbontású szenzor található. A 12 megapixeles érzékelőt (pixel binning technológiának köszönhetően) alapvetően 12 megapixeles fotók készítésére használják, a több megapixel inkább a képfeldolgozó algoritmusok számára hasznos. Azonban lehetőség van 48 megapixeles képek készítésére is a ProRaw funkcióval, ami nagy méretű .dng fájlokat eredményez, amelyeket később szerkeszthetünk kedvünk szerint.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
